Hirdetések

2015. január 25., vasárnap

A tavasz hírnökei, a hóvirágok.





Felénk eső esik, szél fúj.
Ringatja a szellő a hóvirágok bájos szirmait.
A szürkeségben ők pompáznak. 





Mindig behozok pár szálat egy vázába, mert csodálatosan illatoznak. 
Kint ezt nem lehet érezni.
Az kert több pontján  találhatóak, elvándoroltak, vagy a pockok segítettek nekik.





2015. január 24., szombat

Egy könyv a nagymamákról.


Ezt a kis könyvecskét a nagylány unokámtól kaptam Karácsonyra.
Nagyon találó és kedves megfogalmazások a nagymamákról.
Nekem ez az oldal tetszik a legjobban.



Nekem nagyon tetszik és igaznak tartom a tartalmát.
melengetik a szívemet ezek a sorok.
Ebben a kis könyvben, az unoka mondja meg, milyen is egy nagymama.
Hogyan látnak bennünket ők.



Ha nem is minden nagymama felel meg ezeknek az elvárásoknak, megállapításoknak, lehet igyekezni, hogy azzá váljunk.
A nagymamaságra készülni kell,még az unoka megszületése előtt.
Már úgy alakítjuk életünket, hogy méltóan fogadjuk és szeretetünk át tudjuk adni.
A saját gyerekeinkhez nem volt ennyi türelmünk, mint az unokákhoz.
Értük mindent, és bármikor megteszünk.
Ha elnyerjük bizalmukat csodás napjaink, éveink lesznek.



Itt a következő oldal.











2015. január 21., szerda

Unokám fotói a virágaimról.


Örülök, mikor itt vagy és fotózol, drágaságom. 
Egész másképp látod a virágokat a bokrokat, és ez nekem nagyon tetszik.
Olyanokat is észre veszel, amit én nem.
Közeli képeket nem tudok szépeket készíteni, ami neked viszont mindig sikerül.
Most ezeket  a képeket találtam,amit te készítettél.


A mesefánk.
Még nagyon kicsi voltál, amikor ezt ide raktam.(kb 17 éve)
Te tudod a történetét,  és azt milyen mesénk van róla, amit mi ketten találtunk ki.
Ezt meg én készítettem neked.
Egy kollázs a liliomokról,  tulipánokról,amiket úgy szeretsz.
Ezeket a tulipán hagymákat te hoztad nekem Hollandiából.
Fotózz még nekem sokáig!




2015. január 15., csütörtök

Családunk bölcsője.







Családunk bölcsője 21 éve készült.
Az első unokánk születésekor.
A szüleim kertjében nőtt, mézes mogyoró fából van a két vége. 
Édesanyám kérése volt, hogy mielőtt eladjuk az ősi portát, vágjuk ki a fát és  bölcső készüljön belőle.
A mi családunkban is volt bölcső, húgomat és engem is kiszolgált.
Négy évig szárítottuk a kivágott fát, hogy megfelelő legyen.
Schmidt Sándor Vásárosnaményi  fafaragó művész munkája.
Az ő munkásságára jellemző motívumokkal.


Nem volt elég a mézes mogyoró fa, másik fajtával kellett kipótolni.
Ezért a színkülönbség.
Nagyon nehéz ezt a fát faragni mert kemény.
Szerszám nyeleket készítenek belőle.
A mester is hagyott magának a hulladékból, nyélnek valót.
Körbe járt a családban, barátoknál, Budapesttől Aranyosapátiig.
Most pihen.
Nincs kisgyerek a családban.
Talán, majd a dédunokámat ringatják benne legközelebb, de az még messze van, azt én már  lehet,meg se érem.
Mivel nincs baba, új feladatot kapott.
Amíg a lány unoka kicsi volt a babái pihentek benne.

Hogy ne álljon üresen, télen a hidegebb szobába, a féltettebb virágokat őrzi, amiket nem a pincébe telelek.







Bazsalikom gyökereztetése, vízben!

  Bazsalikom ágak, vízben gyökereztetve! Cserepezem őket, fagyok után mennek ki a szabadba.