Pozsgásaim!

A kis sziklakertem  diszei.

Jól türik a szárazságot.

Van , amelyik a kőbe kapaszkodva él meg.

Cipőben is laknak!

Vízmosott fán is megélnek!

Még a kókuszhéjban, vagy a kagylóban is jól elvanna, kevés földdel, kaviccsal!

Ő az egyetlen, aki nem birja a telet!

Csutoráim!

Kicsi virágfej, széles szinskála!

Mit mondjak még róla, öröm nézni őket.

Némelyk virág, olyan mint egy kis toboz.

Nézzétek csak! 

Szépséges hollandusom!

Tele bimbóval, virággal!

Már a stáblon deszkáig futott, vissza kellett irányítanom.

Minden nap szebb lesz.

Holdvirágom!

Már márciusban cserépbe kerül a mag.

Májusi fagyok után ültetem ki!

Most nagyon jó helyet választottam neki.

A hinta állvány mellett, jól érzi magát, van helye a több méteres futásra.

Estére virágzik, csodálatos illatot árasztva!

Már szereztem,  lilás-rózsaszínben is.

Neki kisebb a virága, és nem annyira illatos.

Lugas paprikám!

Két éve szereztem a magját.

Hálóra fút. Hatalmas a futása.

Sütve, húsok mellé, vagy lecsóba, és savanyítva nagyon finom.

Ilyen zöld marad, majd elfonnyad, és magot érlel.

Cserépbe nevelem elő tavasszal.