Családunk bölcsője 21 éve készült.
Az első unokánk születésekor.
A szüleim kertjében nőtt, mézes mogyoró fából van a két vége.
Édesanyám kérése volt, hogy mielőtt eladjuk az ősi portát, vágjuk ki a fát és bölcső készüljön belőle.
A mi családunkban is volt bölcső, húgomat és engem is kiszolgált.
A mi családunkban is volt bölcső, húgomat és engem is kiszolgált.
Négy évig szárítottuk a kivágott fát, hogy megfelelő legyen.
Schmidt Sándor Vásárosnaményi fafaragó művész munkája.
Az ő munkásságára jellemző motívumokkal.
Nem volt elég a mézes mogyoró fa, másik fajtával kellett kipótolni.
Ezért a színkülönbség.
Nagyon nehéz ezt a fát faragni mert kemény.
Szerszám nyeleket készítenek belőle.
A mester is hagyott magának a hulladékból, nyélnek valót.
Körbe járt a családban, barátoknál, Budapesttől Aranyosapátiig.
Most pihen.
Nincs kisgyerek a családban.
Talán, majd a dédunokámat ringatják benne legközelebb, de az még messze van, azt én már lehet,meg se érem.
Mivel nincs baba, új feladatot kapott.
Amíg a lány unoka kicsi volt a babái pihentek benne.
Hogy ne álljon üresen, télen a hidegebb szobába, a féltettebb virágokat őrzi, amiket nem a pincébe telelek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése