Öntöttvas kályhám!

Régmúlt időkben, itt a falunkban egy ügyes kezű asztalos mester-Pataki Pista bácsi műhelyét fűtötte.

5 részből áll, szétszedhető a hatodik rész a teteje.
Ez nagyon praktikus volt, amikor tisztították, kikormozták a kályhát.
 Esetleg, ha másik helyre került, könnyű volt áthelyezni darabonként.
Hogy, hogy került hozzám?
A 4 éves unokámmal baromfi és malacnézőbe mentünk Pista bácsiékhoz.
A baromfi ól szegletében állt a kályha. 

Már nem használta senki, mert egy része meg van belőle repedve, nyilván ott kijött a füst.
Hamar megakadt rajta a szemem, nagyon szeretem, és gyűjtöm a régiségeket.
El is kértem  a gazdasszonytól, Ilike nénitől. Szívesen adta, jó barátságban voltunk.(férjeink egy munkahelyen dolgoztak a vasutnál)
Semmit nem kért érte.(később egy csomag kávéval háláltam meg) 
Kaptunk tőle már előtte szép nagy leandereket, ki akarta dobni, de mi elhoztuk. Mai napig élnek ezek a növények a fiam udvarát díszítik. 
Ilyen egy önzetlen  barátság!
Nekik már útban volt, nekem örömet okozott.
Szépen rendbe raktuk, átfestettük, és a mai napig, itt áll a teraszomon, védett helyen. Minden nap gyönyörködöm, a csodás dombor mintákban, amik a kályhát díszítik.

Nyáron egy cserép virág van rajta!

Karácsonykor ,mindig rakok rá egy kis fenyő koszorút!

Ha ránézek, mindig ez a kedves házaspár jut eszembe!

Sajnos már nincsenek velünk!