Egy sor almafa volt a bejáratnál.
Addig könyörögtem a férjemnek legalább kettőt had vágjak ki, legyen helyem a virágok telepítésére, hogy bele egyezett.
Addig könyörögtem a férjemnek legalább kettőt had vágjak ki, legyen helyem a virágok telepítésére, hogy bele egyezett.
Küldött egy stíl fűrészes embert, aki kivágja.
Végül én mindet kivágattam, mert láttam nem nagyon élet képesek.
Este, mikor jött haza a férjem a munkából, meglátva a sapkáját földhöz vágta ,és jól leteremtett.
Egy darabig semmit nem csinált az udvaron, annyira haragudott.
Akkor még a szabolcsi almának kereslete, piaca, ára volt. De volt belőlük a kertben bőven.
Később azokat is kivágtuk, nem tudtuk eladni.
Hasznosítottam a visszamaradt almafa csonkokat.
Laska gombát oltottam rá, több évig termett is.
Eltelt vagy 5 év mire ilyen szépek lettek a magról nevelgetett tujáim.
Az utcai részen már ilyen szép nagy ezüstfenyő állt.
A sarokra a rózsát én ültettem.
A kis kerítés is saját készítésű, sárga boglárka cserjével befuttatva.
Egy nagy platán, távolabb egy fűzfa.
(egy kis ágból gyökereztettem)
Így alakult lassan az én kertem.
