Az ősz az elmúlás évszaka.
Igaz tavasszal ujjá éled minden, de ilyenkor fájó látni a nyáron pompázó virágok elpusztulását.
Van egy virág, a krizantém, ami meg épp ilyenkor pompázik.
Jelezve, az elmúlás a növények számára nem végleges.
Sajnos az emberi elmúlás, a halottak napja is erre az időre esik.
Az ember számára, nincs ujjá születés, végleges az elmúlás.
Feldíszítjük sírjainkat.
Többen látogatják a temetőket ezekben a napokban.
Az utóbbi időben nagyobb a kegyelet.
Sajnos, hogy van, aki csak ekkor látogatja a szerettei sírját.
Vagy még ekkor sem.
Nem értem ezeket az embereket, nekem nem tudják megmagyarázni a távol maradásuk indokait, nem is fogadom el.
Igaz, nem vagyunk egyformák.
A temetői látogatásaim , számomra az elhunyt szeretteim emlékét erősítik.
Viszem a virágokat, gondolataim körülöttük járnak és emlékeimben élőként látom őket, arra a kevés időre, amíg ott állok a sírjuknál.
Szívemben ők örökké élnek.
Ezek a szép őszi virágok, temetői virágként vannak elnevezve.
Számtalan színben formában, nagyságban jelezve, itt vagyok, nézd milyen szépen pompázok.
Még a fagy sem tarolta le őket.
Megmaradtak az emlékezés virágainak.
Nálam is már csak ők díszelegnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése