A tavasz hírnökei, a hóvirágok.

Felénk eső esik, szél fúj.

Ringatja a szellő a hóvirágok bájos szirmait.

A szürkeségben ők pompáznak. 

Mindig behozok pár szálat egy vázába, mert csodálatosan illatoznak. 

Kint ezt nem lehet érezni.

Az kert több pontján  találhatóak, elvándoroltak, vagy a pockok segítettek nekik.

Egy könyv a nagymamákról.

Ezt a kis könyvecskét a nagylány unokámtól kaptam Karácsonyra.

Nagyon találó és kedves megfogalmazások a nagymamákról.
Nekem ez az oldal tetszik a legjobban.

Nekem nagyon tetszik és igaznak tartom a tartalmát.

melengetik a szívemet ezek a sorok.

Ebben a kis könyvben, az unoka mondja meg, milyen is egy nagymama.

Hogyan látnak bennünket ők.

Ha nem is minden nagymama felel meg ezeknek az elvárásoknak, megállapításoknak, lehet igyekezni, hogy azzá váljunk.

A nagymamaságra készülni kell,még az unoka megszületése előtt.

Már úgy alakítjuk életünket, hogy méltóan fogadjuk és szeretetünk át tudjuk adni.

A saját gyerekeinkhez nem volt ennyi türelmünk, mint az unokákhoz.

Értük mindent, és bármikor megteszünk.

Ha elnyerjük bizalmukat csodás napjaink, éveink lesznek.

Itt a következő oldal.

Unokám fotói a virágaimról.

Örülök, mikor itt vagy és fotózol, drágaságom. 

Egész másképp látod a virágokat a bokrokat, és ez nekem nagyon tetszik.

Olyanokat is észre veszel, amit én nem.

Közeli képeket nem tudok szépeket készíteni, ami neked viszont mindig sikerül.

Most ezeket  a képeket találtam,amit te készítettél.

A mesefánk.

Még nagyon kicsi voltál, amikor ezt ide raktam.(kb 17 éve)

Te tudod a történetét,  és azt milyen mesénk van róla, amit mi ketten találtunk ki.

Ezt meg én készítettem neked.

Egy kollázs a liliomokról,  tulipánokról,amiket úgy szeretsz.

Ezeket a tulipán hagymákat te hoztad nekem Hollandiából.

Fotózz még nekem sokáig!

Családunk bölcsője.

Családunk bölcsője 21 éve készült.

Az első unokánk születésekor.

A szüleim kertjében nőtt, mézes mogyoró fából van a két vége. 

Édesanyám kérése volt, hogy mielőtt eladjuk az ősi portát, vágjuk ki a fát és  bölcső készüljön belőle.
A mi családunkban is volt bölcső, húgomat és engem is kiszolgált.

Négy évig szárítottuk a kivágott fát, hogy megfelelő legyen.

Schmidt Sándor Vásárosnaményi  fafaragó művész munkája.

Az ő munkásságára jellemző motívumokkal.

Nem volt elég a mézes mogyoró fa, másik fajtával kellett kipótolni.

Ezért a színkülönbség.

Nagyon nehéz ezt a fát faragni mert kemény.

Szerszám nyeleket készítenek belőle.

A mester is hagyott magának a hulladékból, nyélnek valót.

Körbe járt a családban, barátoknál, Budapesttől Aranyosapátiig.

Most pihen.

Nincs kisgyerek a családban.

Talán, majd a dédunokámat ringatják benne legközelebb, de az még messze van, azt én már  lehet,meg se érem.

Mivel nincs baba, új feladatot kapott.

Amíg a lány unoka kicsi volt a babái pihentek benne.

Hogy ne álljon üresen, télen a hidegebb szobába, a féltettebb virágokat őrzi, amiket nem a pincébe telelek.

Fenyőfa, a kertemből.

Évekkel ezelőtt kaptam , pici csemeteként ültettem.

Talán 15-20 cm-es lehetett.

Több társával együtt került a kertembe.

Nagyon sok karácsonyt megértek, elkerültek a családba, ismerősökhöz, hogy feldíszítsék őket, hogy hozzá járuljanak az ünnep fényéhez.

Mára már csak ő maradt, túl nagyra nőtt ahhoz, hogy szobába kerüljön.

Ezért gondoltam oda adom a falunak, had díszelegjen a hivatal előtt, a falú közepén.

Ma megnéztem, hogy öltöztették fel.

Ilyen szépre sikerült, remélem sok ember leli benne örömét.

Örülök, hogy hozzá járultam az ünnepvárás öröméhez.

Őszi színek,formák!

Most a nagylány unokám fotózott a kertemben.

Úgy örülök, hogy keresi a szépet , a virágokat és meg is örökíti.

Mindig rátalál a szépekre, különlegesekre.

Temető kertekben jártam.

Szeretteim sírjához látogattam el vasárnap.

Három temetőben is jártam.

Jó látni, mennyien teszik tiszteletüket a síroknál.

Szorgos kezek szépítik a sírhelyeket.

A Kisvárdai  régi temetőben a férjem nagynénjei, és testvére sírjához megyek.

A mellettük levő parcellában van Dr. Béres Józsefék családi sírhelye is.

Mindig megállok egy kis időre,egy imádság erejéig.

Kis csokromat most is letettem, tiszteletem, hálám jeléül.

Jó látni, hogy mindig van friss virág a sírhelyen, bármilyen évszakban látogatok a temetőbe.

A  felesége tanító nénim volt, vissza pörgetem a történéseket, amikor még elsős, kisiskolás voltam.

Szeretettel emlékezem rájuk. 

Drága Katalin tanító nénimre!

Ez a szép, régi  ravatalozó látszik a háttérben..

Régebben még teljesen befutotta a vadszőlő.

Most teljes pompájában látszik, ez az igen szép épület, különös burkolatával,  boltíveivel.

 A Diner család emléktáblája.