Népies nevén spirja, a szakirodalom SPIREA néven említi.
Nevezik még koszorú virágnak, menyasszonyi csokornak, és nem véletlenül.
Hajlékony ágait, koszorúba hajtogatták, a temetőbe igy került a fejfákra.
Régen menyasszonyi csokorba rakták, lehajló ágakként szép lehetett a csokor körül.
Erős és szinte barnás-bordós, vékony ágait a szövésnél, használták fel, bodzafába,kis tengelyként,a hajóba, amire a fonalat csévélték fel .
(Napjainkban, biztosan fémből készülne a tengely.)
Nyáron, gyerekként az volt a feladatunk, hogy a bodzát méretre vágtuk, egy meghajlított végű dróttal a belsejét kikapartuk, a spirja tengelyeket kiszáradás után, méretre vágtuk.
Télen a fonásnál, szövésnél, már minden kéznél volt.
A szövéshez a guzsalyon megsodort, megfont kender fonalat, előbb a motollára feltekerték, majd lúgban kifőzték, és szárítás után egy csüllőn (csörlő) , bodzafából készített gurigára csévélték fel.
Ennek a bodzafa gurigának a spirja fából készült a tengelye, erős volt és vékony, igy megfelelt forgáskor, az igénybe vételnek. 
Spirjám ága!
Egy szintén fából, kézzel faragott hajóba került ez a guriga a fonállal, amit a felvetett szálak közt át "gurítottak", ez volt a kereszt szál.
Ezt a hajót az anyai nagyapám készítette, 97 éve, rajta az évszám 1927
Ő, nagyon ügyes kezű ács volt, szövőszéket, kerekes guzsalyt ,használati tárgyakat készített fából.
(Takács Sándor, a monogramja a T .S. ott van a hajón és a mángorlón is.)
A guzsalyt és a majdnem 100 éves mángorlót, a disz törülköző tartót, nemrég adtam oda a falum iskolai értéktárába, sok más mindennel együtt.(ezt a kis hajót is)
Én, igy őrzöm az emlékét a tárgyakon keresztül, mert mire én megszülettem, ő már nem élt, nem ismerhettem.
Éltek, dolgoztak Amerikában ,nagymamámmal, ott ismerkedtek meg.
Nagymama elbeszéléseiből, tudok az életükről.
Igy került, most elő a virágzó spirjám által, az ő emléke is.
.jpg)
.jpg)
