"A lopótök virága hosszú nyélen ül, tőből szétterül, forrtszirmú, ötös szimmetriájú; pártacsöve nincs, színe hófehér.
Egylaki, vált ivarú, ön- és idegenmegporzó.
A magok 5-7 évig csíraképesek, a vetéstől 8-14 napra kelnek ki.
Melegkedvelő, 12-15 °C fölött csírázik, de 10-15 °C-on már nem.
A teljes tenyészidő a kiszáradásig 140-190 nap.
Támasztékra van szüksége. A talaját védeni kell a kiszáradástól. Ennek lehetőségei a talaj „mulcsozása” vagy lombbal, komposzttal való befedése. Pergolára, kapuívre, kerítésre, vízszintes tartókra is felfuttatható. A sövények és a fák is alkalmasak támasztéknak, feltéve, ha a lopótök így is akadálytalanul kap napot, és a terméseknek elég helyük van a fejlődéshez.
A lopótököt elsősorban égetéssel és faragással szokták díszíteni.
Sokrétűen felhasználható, alkalmas élelmiszer tárolására, ékszerdoboznak, edénynek, merítőedénynek, többféle szerszámnak, úszónak a halászhálókhoz. Zeneszerszámot, dohánydobozt, pipát lehet belőle készíteni. Észak-Amerikában a madaraknak ajánlják fel fészkelőhelyül.
Salamon király visegrádi fogsága idején este az ablakokban töklámpát helyezett el, időtöltés és jeladás céljából.
Kínában tücskök ketrecéül szolgál, az óceániai szigetvilágban maszkokat faragnak belőle.
Aki a tökökből tárgyakat készít, bevárja az érettség jeleit, amíg, a szár: megsárgult, megbarnult, kissé üveges, a termés héja: megvastagodott, megfásult, megsárgult."
Nálam , ilyenek teremnek!
Szárazon virágtartó, madáretető télen, jó búvóhely a madaraknak, száraz levelekkel kibélelve.
.jpg)
