"A zsálya (Salvia officinalis L.) az ajakos virágúak (Labiatae) családjába tartozik, népies elnevezése: kerti zsálya, orvosi zsálya, Szent János füve.
Bokros, illatos félcserje,évelő fűszernövény.
Orvosi aszpirinként is emlegetik.
A zsályáról azt tartották, hogy minden betegséget gyógyít. Az ókori görögök és rómaiak - a rozmaringhoz hasonlóan - tartósításra használták, de hamarosan a gyógyászatban is rangos helyet szerzett magának. A görög Dioszkoridész vizelethajtónak és menstruációt serkentőnek tekintette, de a gyógynövény leveleit sebek kezelésére is ajánlotta.
A levelek forrázata illóolaj- és cseranyag-tartalmuknál fogva fertőtlenítő, baktériumölő, gyulladásgátló hatásúak."
"A zsályát ültethetjük palántáról kertünkbe, de ha több tőre lesz szükségünk a legjobb, ha magról vetjük el a növényt. A magokat márciusban védett helyen először cserépbe vagy ládádba szórjuk el, majd május közepén már kiültethetjük a palántákat a szabadba. Kedveli a napos meleg kertrészeket, és a jó vízáteresztő képességű talajt. A töveket 40-60 cm sor és tőtávra ültessük egymástól. Nyáron bőséges öntözést kíván.
Fűszerezéshez mindig a friss leveleket szedjük le még virágzás előtt, majd nyár végén a virágokat vágjuk el és vigyük be a vázába vagy szárítva is tartósíthatjuk. A nyár elején levágott virágok még több virágzásra serkentik a növényt, így ne sajnáljuk a metszést."
Muskotály zsálya
"A többi zsályához viszonyítva a levelében nagy a litium, a magnézium és a molibdén mennyisége, ezért teája jó feszültségoldó. Külföldön nagyon népszerű éppen ez utóbbi tulajdonsága miatt zsírosolajtartalma is, melyet a kerámia- és a porcelángyártásban használnak fel. Kellemes ámbraillatú illóolajáért az 1900-as évek elejétől termesztik."
