Tavasszal a kezembe akadt egy bolt polcán, egy vegyes virágmagvakat tartalmazó tasak.
Elvetettem, talán már el is feledkeztem róla.
Aztán kibújtak. Szép sorban növekedtek.
Előbb egy kakastaréj, túlharsogva minden növényt.
Szépen kiemeltem, tudtam ő erőteljes növekedésű,had nőjenek a többiek .
Most itt bókol eső után a sarokban.Sok kis taréjjal.
Őt követte magasságban, a pillangó virág, fehér és szép ciklámen színben.
A fehér magasabb törzsű.
Gyerekkorunkban mi Pócsi virágnak hívtuk.
Nem kellett vetni, magától kelt minden évben.
Nagyon örülök, hogy most már nálam is lesz.
Azért szedek magját, nehogy a télen elfagyjon.
Aztán jöttek a körömvirágok,népies nevükön mantikák.
Van a kertemben erősebb sárga színben, de ők világosabbak.
Szirmukat összegyüjtöm, és a teámba főzöm.
Vagy kenőcs készül belőle.
A rézvirág, vagy cinia.
Népiesen felénk csutora, ő is a helyzet magaslatán van, igencsak föléjük nőtt.
Nálam egy törpe változata is virágzik.
