Ha meglátok egy szép virágot, még idegen helyre is bemegyek és megnézem.
Így voltam ezzel a Montana klemátisszal is.
Többször elmentem már kocsival a ház előtt, ahol virágzott. Megcsodáltam éveken keresztül.
Míg egyszer csak megálltam és közelebbről is megnéztem.
A háziasszony észrevett, behívott, nézzem csak közelebbről. Nevét nem tudja, valahonnan ide került.
Ők kúszó loncnak nevezték el.
Szaporítani nem tudják.
Én megpróbálnám, mondtam ha kapnék egy kis ágat.
Éppen virágjában volt, de kaptam belőle.
Ezt az ágat.
Milyen jó, hogy akkor lefotóztam.
Ez 2008-ban volt, tehát ,most 2017-ben 9 éve.
Hormonnal, üveg alá tettem cserépbe, és nagyon vigyáztam rá.
Több ágat is leraktam, és egy sikerült.
Első évben a kutyám letörte, de kihajtott.
Védettebb helyre ültettem. Csibe drót hálót tekertem köré, falevéllel bélelve telelt.
A háló mai napig ott van a törzs körül, védi, nehogy letörjön.
Megérte a gondoskodást.
Minden tavasszal megörvendeztet a sok virággal.
A hálószobám ablakából reggel rálátok.
Naponta többször is gyönyörködöm benne.
Rengeteg fotót készítek róla.
2011-ben ilyen volt.
Aztán el kezdet terebélyesedni, átfutott a terasz válaszfal alá.
Már kelt ki magától magról, gyökereztettem is ágról.
Nem igen érezte ott jól magát, mert kibujt a tető alól, a másik oldalra, és mint egy virág zuhatag díszeleg most.
Megtalálta magának a megfelelő helyet.
Most benne gyönyörködöm.
