Pozsgásaim!

A kis sziklakertem  diszei.

Jól türik a szárazságot.

Van , amelyik a kőbe kapaszkodva él meg.

Cipőben is laknak!

Vízmosott fán is megélnek!

Még a kókuszhéjban, vagy a kagylóban is jól elvanna, kevés földdel, kaviccsal!

Ő az egyetlen, aki nem birja a telet!

Csutoráim!

Kicsi virágfej, széles szinskála!

Mit mondjak még róla, öröm nézni őket.

Némelyk virág, olyan mint egy kis toboz.

Nézzétek csak! 

Szépséges hollandusom!

Tele bimbóval, virággal!

Már a stáblon deszkáig futott, vissza kellett irányítanom.

Minden nap szebb lesz.

Holdvirágom!

Már márciusban cserépbe kerül a mag.

Májusi fagyok után ültetem ki!

Most nagyon jó helyet választottam neki.

A hinta állvány mellett, jól érzi magát, van helye a több méteres futásra.

Estére virágzik, csodálatos illatot árasztva!

Már szereztem,  lilás-rózsaszínben is.

Neki kisebb a virága, és nem annyira illatos.

Lugas paprikám!

Két éve szereztem a magját.

Hálóra fút. Hatalmas a futása.

Sütve, húsok mellé, vagy lecsóba, és savanyítva nagyon finom.

Ilyen zöld marad, majd elfonnyad, és magot érlel.

Cserépbe nevelem elő tavasszal.

Potyogtatós, vörös, hagyma!

Az idén nagyon jól sikerült, szép nagy fejek lettek!

Ez az önszaporító vöröshagyma, nagyon édes, nem csíp!

Idei termés!
Ezekből a kis hagymácskákból lesznek a szép, nagy fej, halványlila hagymák!
Szinte vetem, nem is duggatom őket.
Ahol sűrűn bújik ki, azt kihúzom új hagymának!